VASZARY KOLOS 

 

 Keszthely, 1832. február 12.

 

 - Balatonfüred, 1915. szeptember 3.

 

Bíboros, hercegprímás, történész. Kézműves családból származott. Az elemi iskolát és a gimnázium hat osztályát Keszthelyen végezte. 1847-ben belépett a Benedek-rendbe és tanulmányait Pannonhalmán folytatta. 1855-ben szentelték pappá. Tanított Komáromban, Pápán és Esztergomban. 1869-ben a győri gimnázium igazgatója és a rendház főnöke lett. 1884-ben ünnepelte tanári működésének 30. évfordulóját, amelyért elismerésül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. 1885-ben pannonhalmi főapáttá választották. Főapátsága idején épült a győri főgimnázium épülete, s ekkor egyesítették a zalavári apátságot a pannonhalmi főapátsággal. 1891-ben Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek és valóságos belső titkos tanácsos, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja lett. Sokat tett egyházmegyéje tanügyének fejlesztése érdekében. Szülővárosa, Keszthely szegényei számára 100 ezer koronás, a főgimnáziumi tanulók számára pedig 50 ezer koronás alapítványt tett. Az egyházpolitikai harcok időszakában a konzervatívok vezére volt, nevéhez fűződött a katolikus politikai szervezetek megteremtése. Érseki helyhatóságot is szervezett Budapesten. 1912-ben, nyolcvanévesen lemondott méltóságáról. Ezt követően Keszthelyen és balatonfüredi nyaralójában élt teljes visszavonultságban. Ekkor főként történeti tárgyú tanulmányok írásával foglalkozott. Tankönyvei, értekezései számos kiadást értek meg. Keszthelyen temették el, nyughelye azonban 1981 óta Esztergomban van. Szülővárosában utca őrzi emlékét.

További ábrázolások Vaszary Kolosról

DEUS ET PATRIA-Isten és Haza